Amikor a válásom után új otthon után kellett néznem, már tudtam, hogy kertes házat szeretnék. Egész életemben arra vágytam, hogy legyen egy-két németjuhászom. A volt feleségem nem szerette az állatokat, állítólag allergiás volt a kutyákra, bár a rengeteg hazugság után, amik az utóbbi időben kiderültek, már ebben sem vagyok biztos. Találtam is egy helyes kis vidéki házat, viszonylag jó állapotban volt, nem igényelt túlzottan nagy felújítást. Elég nagy kert tartozott a házhoz, ezt persze figyelembe vettem, mert már akkor a leendő kutyáimra gondoltam. Amikor az első németjuhászomat, Gringót, örökbe fogadtam még álmomban sem gondoltam, hogy két év leforgása alatt összesen öt kutyám lesz.
A szenvedésből, a szerető családba
Mind az öt kutyám, akiket a szomszédok csak 5 gringo néven emlegetnek, mentett kutya. Freddy egy felelőtlen tenyésztőtől lett elkobozva, aki rettenetes körülmények között tartotta őket, és csak a szaporításukból való pénzszerzés volt a célja. Rufust egy empatikus ember szállította be az egyik helyi állatorvosi rendelőbe, miután elütötte egy autó, majd továbbhajtott. A gazdája nem jelentkezett, ezért magamhoz vettem. Suzy előző gazdája sajnos meghalt, és a rokonok nem tudtak gondoskodni róla, ezért egy szerető otthont próbáltak keresni neki. És nálam ezt meg is találták. Az 5 gringo utolsó tagja, Molly, egész érdekes körülmények között került hozzám. Addig járt át a közeli utcából hozzánk, míg a gazdája szinte kénytelen volt lemondani róla, mert többet volt nálam, mint otthon. Végül külföldre költöztek, tehát tulajdonképpen örült is, hogy Molly jó kezekben lesz. Egy olyan hosszú utazás megviselte volna az állatot. Hát így lettem ötgyerekes családapa, azaz az 5 gringo boldog gazdája. Megért egy volt feleséget, nem?