Az opálos fény, ragyogás mindenkiben egy tejüvegszerű, selyemfényű anyagot idéz fel. Az opalizáció egy speciális fénytörő jelenség, mely szivárványként tükröződik vissza egyes felületekről. De mi is az opál? Mióta van velünk, és mire használhatjuk? Opálosítsuk fel magunkat!
Egy kis anyagismeret
Az Opál egy szilikát, pontosabban megszilárdult kovasavgél. A géles állapot miatt nem rendelkezik kristályos szerkezettel, viszont annál több vízzel igen, ami miatt a puhább ékszerkövek csoportjához tartozik.
Ókori elődeink is ismerték, és előszeretettel alkalmazták ezt az ásványt elsősorban díszítő, illetve gyógyító kőként. Régmúltra visszanyúló történetéről feljegyzett elmesélések, és nevének eredete is tanúskodik. Szankszrit nyelven az Upala drágakövet jelent, s úgy tartják, innét az ásvány elnevezése.
A legendás opál
Évezredekkel ezelőtt az embernek korlátozott tudása és feljegyzett tapasztalata volt a világról, ezért annak jelenségeire megpróbált saját kútfejéből választ találni, vagy alkotni. A szépséges ásványoknak egyértelműen földöntúli, varázslatos erőt tulajdonítottak, hiszen olyan gyönyörűséget, úgy tartották, ember nem képes alkotni. Ebben nem is tévedtek nagyot. A keletkezésük pontos körülményeit bár akkor még nem sikerült megfejteniük, képzeletviláguk gazdagságáról az alábbi opálos történetek adnak bizonyosságot:
Az ókori hindu legendák Opált egy szépséges fiatal lányként tartják számon, akit a három nagy istenség: Brahma, Visnu, Shiva köddé változtattak, majd megszínezték ezt a ködöt. A szelek azonban elfújták a ködöt, majd megfelelő közegbe érve a köd megszilárdult, s kövekként hullt vissza, és szóródott szét a Föld felszínén. Mivel az istenek saját színeiket adták a ködnek, ezért verődik vissza Brahma kék, Shiva piros és Visnu arany ragyogása az opálról.
Az arab országok népei is megalkották sajtos opál teremtéstörténetüket. Ők úgy tartották, hogy az ásvány villámláskor hullik a mennyből a Földre.
Az opál ködössége a gyakran inkognítóban működő mesterségeket űzőknek védelmet nyújt. Tolvajok, detektívek hordták maguknál bízva a kő láthatatlanná, de legalábbis észrevehetetlenné tevő erejében.
A kő opalizációs tulajdonsága ritka és sérülékeny. Ezzel a tulajdonsággal tehát csak a nemesopál bír, melyet a középkorban egészség-jelző kőként tartottak maguknál az előkelő emberek. Úgy tartották, hogy az ásvány színváltozása tulajdonosának egészségügyi állapotváltozásával van összefüggésben.
A gyógyító Opál
A legendás történetek mesék, de valamennyi valóságalapjuk van, amelyek vagy a kő szivárványos irizálásán, vagy az egészségi állapotra kifejtett hatásán alapulnak. Egyéb feljegyzések, és ásványgyógyászati tanulmányok szerint az opál általánosságba véve a kreativítás és kommunikáció patrónus köve. Megnyitja tulajdonosát az intuitív érzések befogadására, vagyis elősegíti a felsőbb energiákkal való kommunikációt. Ennek eredményét nevezhetjük kreatív gondolatoknak is akár…
Ezen túlmenően a földi embertársakkal való kapcsolattartásban is támogatja viselőjét. A torokcsakrára hatva biztosítja a tiszta, érthető hangot, mely által érvényesülhet tulajdonosa, és megértetheti magát a világgal. Különösen a házastársak közötti kapcsolattartásban szolgál egyfajta láthatatlan mediátorként, ami miatt az eljegyzési gyűrűk kedvelt drágaköve is.
Szivárványcsalád
Bár a legismertebb a mattfehér tejopál, a kovasavgél megszilárdulásakor a rendszerbe került egyéb ásványi anyagoknak köszönhetően kifejezetten színes az opálok családja. A színeknek megfelelően a fenti tulajdonságok bővülnek, illetve módosulnak adott változat esetén.
Fontos kiemelni, hogy míg ékszerészeti szempontból a legértékesebbek a zárványok (dendritek) nélküli, a szivárvány színeit irizáló nemesopálok, illetve a vas által sárgásvöröses színre festett tűzopálok, addig gyógyászati szempontból nincs fokozatbeli eltérés; csupán a színből adódó minőségbeli különbség.
A legfontosabb opálfajták tehát: tejopál (máj, vese, hormonrendszer védelme); vízopál (kapcsolat a földöntúli erőkkel); tűzopál (életerő, keringésfokozás); kék opál (kommunikáció, torokpanaszok); zöld opál (regeneráció); krizopál (kékes zöld; nyitottság, kreativítás).
Az opál, bár nem kristály, egyedülálló ragyogásával, gyógyerejével , ritkaságával méltán foglal helyet a drágakövek sorában.